Válogatás színházi élményeimből - szubjektíven... 

PROSZCÉNIUM:  „A barokk színházban a színpadnyílást körülvevő díszes építészeti környezet alkotott átmenetet a nézőtér és a színpad között, gyakran beépített páholyokkal.”                     (Magyar Színházművészeti Lexikon)             Kiegészítés:   A proszcéniumpáholy a színházteremnek azon része, ahonnan – megfelelő távolságtartással – meg lehet figyelni a közönséget (pl nagyságát, érzelmi állapotát), a színészeket (pl nagyságukat, érzelmi állapotukat), de bele lehet látni a zenekari árokba, a színfalak mögé, és látni lehet a műszaki eszközök egy részét is. Meg lehet figyelni, de – a helyzetből adódóan – nem lehet azonosulni egyikkel sem! Innen mindent lehet látni, de nem lehet igazán sem nézőnek, sem színházi művésznek-, zenésznek-, műszakinak lenni.... A kívülállás magányossá tesz, - de a látvány gyönyörűséges!                                                                                                    (Saját megfigyelés)